Új funkciók a turizmus jegyében – Mesél a Rege és a mozi

Állami dizájn Tihanyban III.

Búcsút intve a Balaton-parti hangulatnak Tihanyban, a magára valamit is adó turista a tó fölé magasodó Bencés Apátság bejárásáért bizony még a dombtetőre is felkapaszkodik. A középkori eredetű templom lábánál egy olyan különleges cukrászda működik, melyet a tópart regionális fejlesztésének keretében, az 1950-es évek végén alakítottak ki. De akad még itt bőven látnivaló, nem is kell érte messzire menni: érdekes úti cél lehet a művelődési házként és moziként megújult egykori magtár; az 1963-as bravúros, mégis érzékeny építészeti megoldásokat alkalmazó átalakításról ma már csupán fotók tanúskodnak.

Az apátság alatt megbúvó hajdani gazdasági udvar pusztuló kőépületére az újjáalakult Balatoni Intéző Bizottság (BIB) szakemberei találtak rá, s hogy kitűnő adottságait legjobban érvényesíteni tudják, presszóvá alakítását tűzték ki célul. A korabeli Napló folyóiratban így írnak az építkezés folyamatáról: „Az előírt ütemben haladnak a Balaton-parti beruházások. Egyedül a tihanyi új cukrászda építése vontatott egy kicsit. Pedig a kétszáz férőhelyes, új létesítmény a Balaton egyik legszebb panorámáját nyújtja majd vendégeinek.” Az épület, valamint a környező területek tereprendezési terveit a BIB tagjaként is működő két IPARTERV-es építész, Tóth Kálmán és az a Callmeyer Ferenc készítette, aki ezekben az években a Badacsony két jellegzetes épületét, a Tátikát és a Poharazót is megtervezte. A cukrászda hátramaradt kisebb-nagyobb pótmunkáinak elvégzésére, valamint a terasz támfalának helyrehozására és kiépítésére már az UVATERV kapott megbízást 1961-62-ben, az átadást követő hónapokban.

A Balaton-part egyik legreprezentatívabb üzemének tartott Rege cukrászda megnyitására 1961. június 16-án került sor. „A kép, túlzás nélkül mondhatjuk, szinte mesébe illő. A táj mellett látványos maga a létesítmény is. Újszerű építészeti megoldások, a berendezésekről csak felsőfokon lehet beszélni.” – szól Deberle Ede tudósítása a nyitás napján. Bár cukrászdának hívták, s a köztudatban is így élt, a bejárat fölött mégis a „presso” felirat állt, hiszen szakmai szempontból csak azok a vendéglátóipari egységek nevezhették magukat cukrászdának, akik saját termelővel rendelkeztek.

Callmeyerék feladata volt az úgynevezett Rege-udvar teljes területének rendbetétele is, melynek egy utolsó lépéseként a teret új bazaltkockákkal burkolták. Az udvart déli oldalról szegélyező árkádos büfé – mely korábban lóistállóként funkcionált – ugyancsak a presszóhoz tartozott. Csak a nyári időszakban, május 1-től szeptember 30-ig tartott nyitva, amikor hamburgert, virslit, csapolt sört, üdítőket és apróbb ajándéktárgyakat lehetett itt kapni.

A különleges hangulatú presszó egykettőre a magyar kulturális élet és művészvilág meghatározó alakjainak közkedvelt találkozóhelye lett. Illyés Gyula, Németh László és Déry Tibor nemcsak Borsos Miklós szobrász nyaralójának – kőszobrokkal benépesített, a kor művészeinek körében ismertté vált – kertjében érezték jól magukat, hanem a cukrászdában is szívesen ücsörögtek és beszélgettek. Számos filmforgatás és tv műsor színhelye volt a nem mindennapi kilátással kecsegtető, három gejzírkő által ékített terasz. Folyamatosan telt ház volt, ezért gyakran megesett, hogy annyian álltak az asztalok között helyre várva, hogy a felszolgálók nem fértek el. „Olyankor Ilu mindig elkiáltotta magát: Ég a Balaton! A vendégek a korláthoz rohantak, hogy lássák. A lányoknak csak így sikerült kijutniuk a rendeléssel a teraszra.” – mesél a Rege mindennapjairól néhány éve megjelent könyvében az üzletet kis híján negyven évig vezető Kelemen Margit. A presszó az ő kitartó munkájának és lelkesedésének köszönhetően a rendszerváltás után nőtte ki magát hivatalosan is cukrászdává.

Az apátság melléképületeiből kialakított vendéglátóipari létesítmény 1993-ban került vissza a Bencés Apátság tulajdonába. Három évvel később a régi-új tulajdonos elkezdte az udvar és a cukrászda teljes körű felújítását, hisz ekkorra már a hatvanas években kialakított térkapcsolatok, beépített szerkezetek, és a vizes blokk nem feleltek meg a változó igényeknek és követelményeknek. Ez az átalakítás elsősorban műszaki megújulást, funkcionális átrendezést és a helyhez méltó, modernebb változtatásokat hozott magával. A vendégtér és a terasz is jóval tágasabb lett. A büfé 1997-ben volt nyitva utoljára, helyén a bencés rend a Szent Kristóf Vendégház építésébe kezdett.

Ha magunk mögött hagyjuk a Balaton páratlan látványát és a Belső-tó felé vesszük az irányt, éppen útba esik az egykori Posta köz – ma Mádl Ferenc tér – 1. szám alatt álló épület, mely a régi köntösben, ám az évek során megújult funkcióval várja a látogatóit. A Tihany arculatát is meghatározó, Németh László után elnevezett művelődési ház az 1800-as évek elején az apátsági uradalom magtárának épült. Ma is őrzi eredeti háromszintes, nyeregtetős formáját, vízszintes és függőleges sávokkal tagolt homlokzatait.

A későbarokk épületet 1963-ban alakították át mozi-kultúrházzá. Ekkor üresen, funkció nélkül állt; megmentésének egyetlen módja az volt, ha új, szükséges rendeltetést találnak a műemléknek. A BIB a megőrzést támogatta, s üdülőfaluról lévén szó, kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget teremtve a nyaralók széles közönségének, moziként újította meg szintén a Callmeyer-Tóth páros.

A magtárépület belső fafödémeit eltávolították, ma egy vasbeton lemez osztja ketté a teret. Az alsó szinten található a 180 férőhelyes mozi, fent pedig a kultúrház helyiségei: szakköri termek és előadóterem, könyvtár és a gépház kaptak helyet. Callmeyer építészeti bravúrja a magtár földszintjét átvágó modern, oldalán üvegezett vasbeton doboz, ebbe került az előtér és a kiszolgáló funkciók. Sajnálatos módon ezt az átalakítás korát szépen tükröző, a barokk épülettel kontrasztot képző, mégis azt érzékenyen kiegészítő egységet befalazták. A mozi belső oldalfalait a tervezők ikersejt téglával szőnyegmintában burkolták, melynek egyes mezőibe Garányi József keramikusművész alkotásai kerültek. Tihany egyik legnagyobb tömegű, legjellegzetesebb épülete ma művelődési házként funkcionál, mozi már nem működik falai között.

Források:
Kelemen Margit: Rege cukrászda, Tihany-Rege Kft., 2011.
Balaton arcai – Kelemen Margit a tihanyi Rege Cukrászdából
Tihanyi Rege cukrászda pótmunkáinak terve. UVATERV/Auer Richárd, 1961. (Lechner Tudásközpont tervtára)
Tihanyi Rege cukrászda támfalának terve. UVATERV/Auer Richárd, 1962. (Lechner Tudásközpont tervtára)
Tihany, Első András tér Tihany-Rege cukrászda és támfalbeépítés kiviteli és versenykiírási tervdokumentáció. IPARTERV, 1997.
Tihany hivatalos oldala
http://eptura.blog.hu
Callmeyer Ferenc: Mozi, Tihany. Apátsági uradalmi magtárépület. Magyar Építőművészet XII. évf. 2. sz. 1963. 13.
Interjú Callmeyer Ferenccel az építész otthonában, 2017. 07. 10.